Elämä on niin vaikeaa... Mutta se voi olla hauskaa :)

Halihó minä frendi! :)
Tudom, tudom mostanában elhanyagolom az írást, de nézzétek el nekem, hogy az utóbbi egy hetem rohanás, hajnalban kelés, lótás-futás, királyválasztás, szavazz a 11.e-re és hasonló csakegyszerfordulelőazéletben dolgok körül forgott :D Mellesleg azóta sem láttam a Herceget... Állítólag majd hétvégén. Jah, pont úgy mint az elmúlt 2 hétvégén...:( Nem is hiányzik amúgy... Á, dehogy... Tudnám egyszer miért olyan izé velem, máskor meg ha netán erre jár egy kóbor vihar egyből előjön belőle az alfahím... Mert bezzeg ha ő itt lenne, akkor hozzábújhatnék és rögtön nem félnék, mert ő megvédene a vihartól.

Ez pont szerda este volt. Mert hátugye másnap nem kellett amúgy hajnali 5-kor kelnem és a Herceg nem gondolta úgy, hogy ő ennek örömére 3/4 11-ig szórakoztat és véd. Mert ugye odakint tombol az égiháború. Nekem meg nem volt szívem otthagyni.
Végülis, ha azt vesszük, sikerült felkelnem csütörtök reggel, bár kicsit lassabban készültem el a szokásosnál :D Ennek ékes tanúbizonyságai látszottak az arcomon, szemöldökömön, nózimon és még rengeteg különböző pontomon, hála a nem éppen Zsuzsi-biztos szempillaspirálnak :D Megjegyezném, előtte meg zöld festékkel kentem össze magam, mert zászlót festettünk a kampányunkhoz (tiszta jól nézett ki, csak a bunkó zsűri 2 pontot adott rá... Pedig egy csomó munkánk benne volt >.<) és ugye jó szokásom, hogy a kézfejemen keverjem ki a színeket és senki nem figyelmeztetett, hogy ebben az állapotban esetleg nem kellene homlokot törölni :D Nem néztem ki úgy mint egy indiánlány amúgy :D
Na de most egyelőre csütörtök reggel van. Ja egybkt sikeresen befejeztük a kampányfilmet, ennek hatásairól a későbbiekben :) Negyed 7-kor ácsorgás a gimi előtt, soksok csengetéssel a portásnéninek. Fél 7-kor kinyitottam volna! Jó, de kinek van kedve egy szál miniszoknyában egy gimnázium ajtajában álldogálni? He? Mikor már az odavezető 5 perces út során is 30-cal többen bámultak meg a megengedettnél... Aztán bemenetel, lepakolás, fúdesoksüti van, Abby külső befejezése (szerintem pénteken már kiérdemeltem a világ legkipihetlenebb Abby-je címet...) aztán irány a kapu, hiszen 7-től folyamatosan áramlik a nép befelé, akiket két napig el kell tartani mindenféle jóval :D

Igen, mi is nem keveset pusztítottunk a saját készleteinkből :D Megesik (a) Szóval 2 napig ment az etetés-itatás, szavazz ránk! - ordibálás, osztálylátogatás (hugimék kiemelt elsőbbséget élveztek minden tekintetben), hülyébbnél hülyébb feladatok kitalálása meg a satöbbi :D Megkaptam a totókat, így rám hárult a nemes feladat, hogy jókat röhögjek a hülyeségeken, amiket beírtak :D Érdekes, hogy a többség szerint Laci a kigyúrt kopasz (mi a vicces? se nem kigyúrt, se nem kopasz, ő Laci :D) és Nati a goth, aki elvileg én vagyok. Nem vagyok goth pedig én sem :D Vagy ha mégis, akkor igazán érdekes műfaji keveredések találhatóak meg bennem :D Maradjunk egyszerűen a metálosnál. Mindenki jobban jár :) Közben elmentünk elsősegélyt tanulni, kötözni meg minden ilyen vicces szitu, ami kellhet a csütörtöki versenyre. Mert mi képviseljük a sulit ebben az évben :D A Miss XX csapata^^ És mi a legnagyobb előnye az egésznek? Csütörtökön nincs suli, így matekdoga sincs :D Viszont másnap töri tz, amire eddig nem találtam elég jó kifogást...:S A védőnéninél (illedelmes megszólítás) tök jól elvoltunk és kaptunk egy csomó fejpántot meg vöröskeresztes karszalagot.

Én az egyikből harisnyatartót csináltam, mert olyan szinten bő volt, hogy simán felment a combomra :D Pedig nincsenek valami vékony lábaim...:D Milyen kár, hogy ott és akkor nem látott a Herceg *sóhajt* Pedig egy darabig nem kívánom magamra az Abby-szerelést :D Mondjuk élveztem és ha kellene 1000x megcsinálnám újból, de ugyanakkor rendkívül fárasztó is egy ilyen méretű esemény lebonyolítása :)
Szóval nagyjából így zajlott a csütörtök :) Élveztem, bár kicsit nagy volt a hajrá :) És megtaláltuk a kampányarcunkat :D Egy medvecsapdába szorult vaddisznó-persely. Találóan az István nevet adtuk neki és végigkísérte a 2 napos kampányunkat :) Mellesleg most megérdemelt pihenőidejét tölti a szekrényemen :D
A péntek nagyjából ugyanilyen mederben folyt tovább, hajnalban kelés, előtte csütörtök este megint iszonyat hosszan Hercegelés (ó, milyen jó is volt...) azonban a felkeléshez valami iszonyatos mennyiségű erő szükségeltetett...:S Amint letettem a fejem a párnára, már ébresztettek is. Egész nap süti- és fagyiosztogatás, matekóra megtartva (az összes többi órán tötyörögtünk...) anyuciccel töriszerű órán Sparba és CBA-ba kirohanás budget felvágottért meg sajtért, mert elfogytak a szendvicsrevalók :O Vittünk kígyóubit is (szintén nem bámultak meg a CBA előtt állva miniszoknyában, bőrdzsekiben, vöröskeresztes harisnyatartóban, 2 copffal :D) de ami igazán vicces, az az, hogy Dijját mindenhol előre engedték, mert a fehér köpenyében amit jelmezként viselt, tényleg elhitték róla, hogy orvos és azt hitték sietnie kell vissza a kórházba xD Szóval egész jó időt futottunk, így szünetre már készülhetett az újabb adag falnivaló^^ Tényleg, meg kell kérdeznem hugijaimat, hogy a műbonszáj hogy bírja az otthoni körülményeket :D Én újabb növénykísérletbe kezdtem, miután Luci sajnálatos módon elhalálozott...:( A legújabb "áldozatom" egy tulipán, viszont ez már nagyon kinyílt egy napi itt tartózkodás után :D Viszont még nincs neve, ezért ötleteket várok! Na most viszont fogom magam és kimegyek nasit csinálni :D Képzeljétek el, hogy hozok be fűszeres krumplit és begyújtom a sütőt ;) Amint ezzel elkészültem, jövök vissza pötyögni^^

Nyah szóval hol tartottam?^^ Á, igen. El akartam mesélni a joghurtos versenyt. Mert végülis az, hogy fellázadtunk a tesitanár ellen, aki ezen rendkívüli módon kiakadt nem érdekes... Egybkt pont azok hódoltak be neki első füttyentésre, akik annyira mondták h júj nem tesizünk, mert lázadunk... -.-" Nah, de a joghurtos verseny. Kitalálták, hogy Döncit felfektetik egy padra és egy másik illető föléállva próbálja a szájába csurgatni a joghurtot. Hinnétek, mennyien érdeklődtek egy ekkora méretű hülyeség után? :D Komolyan, ez volt a legnagyobb sikerű programunk az összes közül :D Aztán persze rövid időn belül komoly katasztrófába torkollott az egész, miután első versenyzőnknek egyszer sem sikerült Dönci szájába találnia, így mérgében az arcába vágta az egész poharat.... Na, osztálytársunk meg visszafröcskölte rá az egészet, hát nehogymár ő szívjon alapon... Képzelhetitek, mi ment ott xD
Aztán 6. óra után lementek a kampányfilmek és minden túlzás nélkül állíthatom, hogy magasan a miénk volt a legjobb^^ Ezen röhögtek a legtöbbet és a legnagyobbakat meghát mégiscsak a mi szeretett, dédelgetett, utolsó pillanatban leforgatott filmecskénkről van szó :) A mi közös gyerekünk^^ És ha már erről van szó, következzen a 11.e osztály [ER] remake kampányfilmje az Árpád Gimnázium 2010-es királyválasztási kampányából:

*taps-taps* Köszönjük, köszönjük^^ És mivel az ég megkönyörült rajtunk, megtarthattuk odakint a lovagi tornát. Így utólag visszagondolva bár ne tettük volna, hiszen akkor ezüst-, de elképzelhető, hogy aranyéremmel távozhattunk volna. Azért szépen csillog a bronz is, főleg mivel becsületes úton jutottunk hozzá :) Nem mondom, hogy a torna nem indult zökkenőmentesen... Ki vezesse a kisbuszt, mert Áksinak nincs jogsija, Dönci meg az autót vezeti... És hol a zászló?! A rajzszertárban!!! Gyorsan futás érte Lacival együtt és tiplizni vissza az osztályhoz mint az őrültek :D Egy viszonylag jól sikerült bevonulás (én voltam az egyik zászlóvivő^^) és ezek után egy megbundázott, végletekig elhúzott, unalmas verseny. Mert ugye nem mindegy, hogy a lángos 10 centi vagy 25 és felborul-e a sörösüveg valamint megtartjuk-e a becsületünket, mert az fontosabb a győzelemnél... Azt hiszem, nem kevés bosszúságot okozhattam a zsűrinek, ugyanis 5 percenként hangzottak el a számból a Bunda! és Csalás! felkiáltások. De ha egyszer ez az igazásg? Emellé még ott volt a ronda, buta és bunkó királynő, aki minden szerenádra 5 pontot akart adni, csak a miénk lett valahogy 3... -.-" Pedig vittünk neki mécseseket, amiket ugyan elfújt a szél, de a szándék a fontos... És nem használtunk hangtechnikát, viszont fiaink napokig gyakorolták a Börtön ablakában-t, hogy minden hang úgy szóljon, ahogy kell. Kicsit hamisan, de olyan igazi 11.e-sen :) Így végülis 3. helyen végeztünk nemtommárhány ponttal és 82 ránk szavazó emberrel, ami szerintem lett volna több is, ha a drááága 12.c-sek nem húzzák el 2 órásra a versenyt, aminek a végredményét már előre lehetett borítékolni -.-" Hurrá-hurrá nyert a b, nem épp tiszta úton.
Sebaj, mi azért köszönjük minden kedves ránk szavazónak, hogy kitüntetett minket a bizalmával és hogy támogattak minket és mellettünk álltak az idegbaj kellős közepén is :) Igen hugicáim, ez nektek szól^^ Szeretés belétek^^
Aztán az éhségtől elgyengülve, Lacitól kajajegyet begyűjtve elindultam a Meki felé. Azazhogy előtte még Kata megmentette az életem, mikor nekem adta a fél szendvicsét *.* Köszönöm hugi, tényleg az utolsó pillanatban jöttél :)

Aztán hazamenetel helyett jött az esti buli a fergeteges nyitótánccal, a nagyfejű b-s királlyal, akiről folyton leesett a korona meg a mi drága jelöltünkkel, aki kicsit sem tudott táncolni, de aranyosan imitálta :) Aztán csináltunk egy külön kis szolidaritásbulit a c-sekkel, akik szintén bundának vették az egészet és zöldalmás, epres-fahéjas fagyihalmokkal, csokitortával és napozóágyakkal felszerelkezve elbújtunk egy terembe és magasról leszartuk a b-sek bombasztikkk buliját :D
A két napos őrület végén hazamentem és aludtam 12 órát :D Tulajdonképpen az alvásról szólt a hétvégém. Ha már úgysem találkozhattam a Herceggel... De talán majd most hétvégén :)
A mai napomról még annyit, hogy ma megint sikeresen kiakasztottak... -.-" Komolyan, ha egyszer csak bezabált az illető, amit meg ő hozott azt sunyi módon hazavitte és most még volt pofája mártírkodni... Ááááá de pofán tudtam volna vágni... Mostanában nagyon elszállt magától -.-" Basszus, én is ébren voltam hajnali 5-től és pénteken tudtam annyit áldozni erre az ügyre, hogy 9-ig ott maradtam. Elvállaltuk a királyválasztást, tudtuk mivel fog járni és akkor van képe sajnáltatni magát... Megütöm komolyan mondom, mert mostanában jóval többet árt mint használ >.<
Szerintem most fejezem be, mielőtt még jobban felhúznám magam... Még valami azonban aminek úgy érzem, helye van itt:

Múlt hét szerdán, 48 éves korában infarktusban elhunyt a Type O Negative frontembere, gitárosa és dalszövegírója, Peter Steele. Személyében egy borzongató hangú embert és egy kibas.zott jó pasit veszített a világ. R.I.P. Peter, egyszer még találkozunk...
De ti azért ne szomorkodjatok drága olvasóim, hiszen tavasz van és az élet szép! :)
Millió mézespuszi:
Egyetlen Abbykétek^^

Tiedättekö te, mikä on rakkaus?

Hyvä kevät-iltapäivä!^^
Nos, megint billentyűzetet ragadok, hogy megosszak veletek néhány újabb szuppperizgalmas dolgot a mindennapjaimból. Mostanában eléggé felgyorsult az életem, főleg h (majdnem) minden szombaton a királyi családdal (aka barátaim) meg persze a Herceggel vagyok és egyre sürgetőbben közeleg a királyválasztás... Éppen annyira, hogy keddre dobozolva le kellene adnunk a kampányfilmünket és eddig egyetlen percet sem forgattunk le belőle o.O Azazhogy ha minden igaz, ezekben a percekben már gőzerővel folyik a forgatás, mi (azaz a maradék) pedig holnap délután megyünk. És persze anyucicc jelenetéből nem maradhat ki a piás dokik jelenléte és ami a legnagyobb poén, hogy kap belőle a betegünk (bocsánat, akkor már halottunk) is :D De hogy miért vagy hogy, azt nem árulom el, tessék megnézni ;D
Közben nézegetem itt myvipet és Laci már felpakolta az etika előtt marhultunk című képeket. Hogy mi mennyire hülyék vagyunk így visszanézve is xD

Ez is miii? xD Szeretem az ehhez hasonló meghitt képeket, melyek visszatükrözik Lacihoz fűződő mély barátságomat :D Szeretem a csapatunkat, hogy partnerek az ilyesmiben <3 Különben holnapra nekem is meglesznek ezek a képek, akkor majd részletes csekkolást lehet beiktatni. ;)
Különben mostanában, hogy magamra sem ismerek, elég sokat elmélkedek. Meg depizek. Meg durcizok. De ez mellékes. Hugiii mindig felvidít :) És még mindig nem tudok elsülni azon, hogy pont egy black metál számon kaptam sírógörcsöt. Egész nap tömtem a fejem az idióta romantikus filmekkel és nyálas zenékkel, hátha kisírhatom magamból a bánatomat (igen, még mindig a szombat) erre semmi. Egyetlen nyamvadt könnycsepp se. Bezzeg amikor a változatosság kedvéért betettem a Burzumtól a Lost Forgotten Sad Spiritet, úgy kitört belőlem a sírás mint az Etna. Jólesett és bár még mindig durcizok, tudom hogyha szombaton ismét találkozunk, menthetetlenül Hachiko leszek ismét és elfelejtem az egész hetes bánatot.

Tessék, megint témánál vagyunk. Hihetetlen, mennyire kifordítja az embert önmagából ez a szerelemnek nevezett érzés. Furcsa nemde? Egyesek szerint aranyos leszek tőle, pedig szerintem szimplán kétbalkezes vagyok, leejtek, megbotlok, orra esek, szétszórok... És egyszerűen semmire sem tudok összpontosítani. Bár érdekes módon a biológiajegyeim jelentősen javultak az elmúlt 3 hét alatt. Bárcsak ugyanezt mondhatnám a matekról is :D Nem is beszélve a holnapi fizika tz-ről, amihez olyan szinten jó a hozzáállásom mint egy epres sütié. Első órában meg irodalom doga, de az talán különösebb tanulás nélkül is ötös lesz ;) Na sebaj, lesz ahogy lesz, én csak abban reménykedek, hogy holnap is megússzuk matektanár nélkül. Olyan jó volt ma is *.* Csak ültünk és nem csináltunk SEMMIT. Hihetetlen :D
Törin úgy döntöttem, hogy nem írok holnap javítot, elég szar napom lesz anélkül is. Egy hármastól meg nem dől össze a világ. Nemsokára úgy is írjuk a következő tz-t. Szabadságharc. Azt majd megtanulom négyesre és faintos lesz minden. Múltkor is sikerült :D Egybkt ma odaültem anyucicc mellé és tök jól elvoltunk :D Leszedtük Kossuth szakállát a tankönyvi portréról hibajavítóval xD és megnéztük, hogyan is nézhetett ki árulása idején. Nem tudom, hogy az én rajztehetségem teszi-e, de feltűnően hasonlított szakáll nélkül Hitlerre o.O Jó, a bajszát teljes mértékben nem sikerült kicenzúráznom, de így is kapott új orrot, szájat és nyakat a piros tollam által. Arcműtét :D
Bioszon is nagyon jól elvoltunk, a reggeli órán sikerült megint egy értelmes beszólással gazdagítanom a közkincstárat xD Az úgy volt, hogy az egyik srác felvetette, hogy az emberi testben mindenféle elem megtalálható, még az arany is. Mire én megjegyeztem, hogy na igen például ott az aranyér... xD 6. órában meg nekiálltunk Patival és anyuciccel megírni a közös jeleneteinket :D Nem is jöttek ki belőle beteg dolgok.. Szegény Laci, minek fogjuk mi őt alávetni o.O
Aztán suli után megállapodtunk, hogy mivel Dijja nem ér rá és nekem mindkét jelenetemben benne van, meg Juli is beteg, ezért mi várunk holnapig a forgatással. Azonban drága anyucicc kitalálta, hogy ha már töltök le hangokat, akkor tegyük fel őket GPS-re, mert azon jól lehet majd hallani. Szóval lementem vele Dózsakertbe. Vagyis előtte Orsival vettünk zsömlét meg epres-buborékos Boci csokit (Orsi, én még mindig nem érzem a buborékokat xD) és csak aztán mentünk Dijjához. Nos, hiszitek vagy sem, a GPS nem lett meg :D Jellemző ránk, így jó fél órát élveztem anyu vendégszeretetét, miközben Kvázi cica totál idiótának nézett, a Junkieskoncertutánlábammaljátszó Micike hercegnő meg baxott előjönni... Volt fél 2-i tea elegáns virágos üvegpohárból, meg lelkizés ezerrel :) Szóval jó volt. :) Aztán lekísértem egy darabon a matekórájára 2-kor és utána hallgatva a hangosan korgó gyomromra visszabaktattam a plázába mekizni (lerohadt a lábam a bakancsban és úgy fáj most mint állat...), ott összetalálkoztam Memivel, Bekivel meg Regivel (még rímel is...) beszélgettünk egy kicsit, aztán 3/4 3-kor úgy gondoltam, hogy talán itt az ideje, hogy hazaegyen a fene.
Egybkt az előbb bejött anyu egy ilyen kérdéssel, hogy szeretem-e őt? Júj, de utálom, mikor érzelmileg zsarol -.-" Mindig kitalálja, hogy nem is szeretem, mert mostanában szeretek eljárkálni a barátaimmal hétvégenként. Persze ő sosem volt fiatal és szerelmes... Ó, a szerelem...

Huginak tegnap mutattam vonalfarkasos (by Herceg) rajzokat és az egyiken volt ez a szöveg. Beszélgettük, mennyire igaz. Fájdalmasan igaz...
Tudod, mi a szerelem?
Az, amikor csendesen csak átöleled és tudod, az életed is rábíznád.. Mikor biztonságban érzed magad és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy, mellette megnyugszol .. Ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a kezed .. Mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket még Te sem tudtál azelőtt magadról .. És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, - gyűrötten, - kócosan, - fáradt arccal, - mégis úgy érzed, Te vagy a legboldogabb .. És az is a szerelem, amikor remeg a gyomrod, ha meglátod, vagy meghallod őt .. És a szíved a torkodban dobog, mikor hozzád ér .. Amikor hirtelen mozdulattal magadhoz rántod, hogy érezd, hogy magadhoz láncold .. Nem tudsz betelni vele, minden percben csak őt kívánod.. És amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből, és amikor nem tudsz enni a szomorúságtól .. Amikor a lelked olyan darabokban van, hogy évek kellenek hozzá, hogy össze tudd magad szedni .. Amikor nem tudsz másra gondolni, csak ő jár a fejedben, és hiába bánt, nem tudsz haragudni rá .. Amikor olyant is megtennél, amit eddig el sem tudtál volna képzelni
MERT SZERETED!!!
Hiába bánt, nem tudsz haragudni rá.... Na igen, Pedig szeretnék. De ahogy kishúg is megmondta, ez sajnos nem parancsra megy. Ma még azt is mondta, hogy pont olyan színű a szemem mint Hercegé. Olyan... zöld. Nos, ez így ebben a frmában nem igaz. Az övé sokkal, de sokkal szebb :$
Egybkt a buszhoz menet találkoztam egy régi barátnőmmel, Annával. :) Mi lett az egész dolog vége? Mégsem mentem haza a 3/4 3-as busszal, csak a 3-assal :D Addig eldumálgattunk, kergettünk lufit meg hasonló őrültségek :D De jó volt őt újra látni^^
Aztán hazajöttem és hát nincs kedvem nagyon semmihez, ezért döntöttem a blogolás mellett. De eközben is beiktattam az imént egy 25 perces szünetet, amíg főztem egy teát meg felhívtam Lacit h akk kit, mikor, hol, miért, hova tegye. Nyugi, én értem, nem baj, ha te nem ;D
És akkor most jöjjön az elmaradhatatlan napi videó rovat, melyben ma az egyik újonnan kedvenc animém, a Romeo x Juliet openingje kerül terítékre, mert annyira nagyon szép és hát mert Romeo és Júlia és szerelem. :) Íme:

Ez pont az angol verzió, ami az első csókuk alatt megy, az anime eredeti openingje japán, de ezt is japán énekesnő adja elő, méghozzá élvezhető formában^^
No, léptem MSN-re, ha bárkinek bármi hozzáfűznivalója lenne az elhangzottakhoz, az ott megtalál :)
Puszicsók:
Egyetlen Abbykétek^^

UI: Konzultálunk, lázasan konzultálunk...


UUI: Feltaláltam az újfajta csibeburgert xD Felültettem Petit, a drága utazó kiscsibét a hambi tetejére :D Na ez mi, ha nem csibeburger?;)

Koetella kuin nyt kuluva on ajanmukainen Rooma ja Juliet juoni...

Hei, kedveskéim!
Nos, rájöttem valamire. Nekem az íráshoz kellenek bizonyos dolgok. Hogy valami kizökkentsen. Hiszen mostanában mindig akkor írtam, ha felhőtlenül boldog voltam.
Nos, most olyan vegyes érzések cikáznak bennem. Egyrészt boldog vagyok, hiszen a tegnapi koncert (és az ott elfogyasztott tetemes alkoholmennyiség...) ellenére a Herceg megtartotta az ígéretét és eljött hozzánk, ámbátor nem tölthettünk együtt túl sok időt. És tudod hugi, én bármennyire is durcinak meg morcinak érzem magam, nem tudnám őt bántani. És különben sincsenek nekrofil hajlamaim ;)

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a mesék sem így kezdődnek. Hanem a hol volt, hol nem volt résszel. Nos, emlékeztek még az előző bejegyzésből a Metálkirálylányra? Nos, történt egy szép tavaszi délután, hogy a népes királyi család úgy döntött összeül és együtt töltik el ezt a csodaszép szombati napot. A Metálkirálylány a szokott módon 2-kor felbuszozott, bár most nem várta ott a Herceg ölelésre tárt karokkal... Ott volt viszont a buszvégen imádott kishúga, anyucicce, apukája, meg a bátyjai. Hosszas vitatkozás után (még mindig nem értem, miért volt zárva a bérletvevő hely.. ekkora ünnep lenne már?) eldöntötték, hogy a Gladiátorhoz közeli játszótérre mennek, csak úgy, mert az trendi. Igen ám, csakhogy leledzett ott egy csomó, királyinak cseppet sem mondható méhecske, akik túlzottan nagy érdeklődést mutattak a királylány iránt >.< De nem ez a lényeg. Hanem az odafelé vezető út.
Mentek, mendegéltek, amikoris farkasüvöltés hallatszott a Királylány zsebe felől. Sms. A Hercegtől. Egy óra múlva itt lesznek. Hát eljönnek mégis, juppí, juppí^^ (Látod, Melinda? Nem lett igazad...) A Királylány felhívta, hogy tudassa vele aktuális helyzetét (mint vmi GPS komolyan :D) amikoris a drága, imádott hím közölte, hogy ők hivatalosak szalonnasütésre a kilátóhoz. WTF?! Némi könyörgés után azonban úgy döntöttek, hozzánk fognak csatlakozni. Időközben befutott Csibés Kishúg is és együtt vegetálták el az érkezésig hátralévő 1 órát. Aztán miért is döntöttek úgy, hogy kimennek eléjük? Nem fontos. Útközben Csibés Kishúg telefont kapott a Hercegtől miszerint az egyik királyi élelmiszerbeszerző-hely mögötti parkosított területen (magyarul a kis Tesco mögött) várják őket. No, úticél megváltoztat, odamenetel, az aluljárótől remegő lábakkal és repeső szívvel. És igen. Végre ismét megpillantotta a Herceget.

Talán véletlen volt, talán nem, hogy éppen hozzá ment oda először. Annyi bizonyos, hogy olyan.. olyan... így utólag nagyon nehéz rá szavakat találni, hogyan mondta, milyen hangsúllyal ejtette ki azt a 'Szia'-t. Pedig abban a pillanatban a Királylány el tudott volna olvadni. Ott helyben eggyé válni a földdel... Ez tűnt akkor a legjobb ötletnek. A Herceg tetézte ezt még azzal, hogy átpakolta cuccait megilletődött főhősnőnk mellé és kialvatlanul, másnaposan, de huncut szemmel pillantottak néha-néha egymásra.
És akkor a Metálkirálylánynak eszébe jutott, hogy hiszen ő hozott Milka csokit. Olyan hosszú vékony lapocskát, amiből sok van egy dobozban. Tegnap este az összeset beleszórta egy zacskóba, hogy örömet szerezzen a családjának vele.^^ Na most, tudni kell főhősnőnkről, hogy egy kicsit kétbalkezes. Azaz nem kicsit. Nagyon. És amikor ismét hozzá került vissza a csokis zacsi, kecsesen át akarta passzolni azt a mellette ülő, éppen alvó (?) Herceg ölébe. Csakhogy sikeresen fejbetalálta vele o.O A jó hír: Hercegünk egyből odafigyelt rá és megköszönte a csokit. A rossz: nem ismerős ez a szitu egy kicsit? De ja vu-m van... Arra vagyok ítélve, hogy a bénázásaimmal vonjam magamra a figyelmet?
Szóval ezután az újabb rendkívül sikeres magánakció után (komolyan, a tegnapi remegő hangú-lábú telefonálást már meg sem említem... Mit meg nem tesz az ember a kishúga kedvéért...:)) hőseink visszatértek a fáradt, mondatról mondtra haladó beszélgetésre. Pedig ismét rámtört az az érzés, hogy annyi mindent szeretnék mondani neki... De valamiért nem megy...
És akkor beütött a mennykő. Megérkezett ugyanis Stan és Pan. Vagyis a Szőke és a Kövér. (a rendes nevüket nem voltam képes megjegyezni...) és közölték hímeinkkel, hogy itt lenne az ideje indulni. Azazhogy negyed órára becsatlakoztak vadászni, csak aztán sürgették az indulást. -.-" Tök rossz volt, mert a Herceg mindig azt írta, milyen jó lesz ha ismét találkoznak (mocskos 2 hét ugyebár...) most meg képes lenne ott hagyni őt egy szó nélkül... Legalábbis úgy nézett ki. Aztán Kishúg Királyfija (a Herceg az enyém!) elbúcsúzott, így a Megváltóra kísértetiesen hasonlító hímnek (választékos fogalmazás...) is eszébe jutott a duzzogó Metálkirálylány. Képes volt úgy odajönni, hogy ne morcizzak, hamarosan látjuk egymást. Kedvem lett volna rávágni, hogy ja, megint ennyi időre?! de inkább próbáltam visszafogni magam. Szokásos 4 puszi, rácsimpaszkodós ölelés, és valahogy... olyan erővel szorított magához... Nem úgy mint a múltkor.. Akkor csak egy futó ölelés volt. Most pedig ott állt a Királylány a féligrózsaszín tornacipőjében, lábujjhegyen a Herceg ölelésében, annyira kapaszkodva, hogy majdnem felborultak.

És elmentek. Hősnőnk pedig ismét elfoglalta a durcipozíciót. Ahogy Kishúg is. Ugyanis Királyfink (aki nem összekeverendő Herceggel... mert a kavarás rossz, ugye Anyucicc?) úgy kedvesen elintézte ezt a szegény szerelmes nőszemélyt. Ugyanis ez a félórás szösszenet volt a szemében a beígért találkozás. Na, köszönöm szépen az ilyet. Az idősebb, de korántsem tapasztaltabb (ugye-ugye, Hugiii be sem szóltál egyszer sem erre utalva...) nővér őszintén átérezte, mivel küszködik testvére, ám segíteni nem tudott rajta. Hiába érezte magát rosszul, nem lett volna képes bántani a Herceget. Hiába, ha egyszer övé a kedves és aranyos ember szerepe a családban... Meg ugye az a jó szíve...
Szóval volt összeborulás, hímszidás, további telefonok, Turulra felintegetés, kis Tescoban keksz- és gofrivásárlás (hiába... nőnek születtünk...) Csibés Kishúg és Ragadozó István (emlékeztek? a jóseggűzős...) kapcsolatának helyzeti tényfeltárása (egybkt István kicseszett jó beszélgetőpartner...) meg hasonlók. Elmentek és onnantól meghalt a hangulat. De komolyan. Olyan űrt hagytak maguk maguk után, amit igen nehéz lett volna betölteni. Most sem találom a helyem és várom, hogy feljöjjön MSN-re vagy valami, pedig tudom, hogy nem fog... Ajj, mikor lesz már jövő hétvége? >.<
Remélem, minden rendben lesz, Hugiékkal is meg az én házam táján is. Magamra sem ismerek, komolyan... Hogy valaki ennyire hiányozzon...

"You do something to me, that I can't explain... So, would I be out of line if I said I miss you?" Akkora igazságok vannak ebben a dalban... És olyan nagyon szép *.*
Hát ennyi lett volna mára. További szép szünetet és jó álmodozást minden kedves Állandó Olvasómnak! És persze ne felejtsetek el drukkolni nekem, hogy a végén minden jóra forduljon mint az igazi tündérmesékben :)
Millió (vagy legyen 4?^^) puszi:
Abbykétek

UI: Elnézést, hogy ma nem volt napi Abby rovat, de legyetek tekintettel az állapotomra...:$
UUI: Boldog nyulat mindenkinek!^^ (ezt is vajh ki mondta...)

UUUI: Volt húsvéti csibetalálkozó, 2 szem csibével, a Hercegével és az enyémmel. Bejött neki, hogy szegény Peti csompi egy kicsit :D^^