Koetella kuin nyt kuluva on ajanmukainen Rooma ja Juliet juoni...

Hei, kedveskéim!
Nos, rájöttem valamire. Nekem az íráshoz kellenek bizonyos dolgok. Hogy valami kizökkentsen. Hiszen mostanában mindig akkor írtam, ha felhőtlenül boldog voltam.
Nos, most olyan vegyes érzések cikáznak bennem. Egyrészt boldog vagyok, hiszen a tegnapi koncert (és az ott elfogyasztott tetemes alkoholmennyiség...) ellenére a Herceg megtartotta az ígéretét és eljött hozzánk, ámbátor nem tölthettünk együtt túl sok időt. És tudod hugi, én bármennyire is durcinak meg morcinak érzem magam, nem tudnám őt bántani. És különben sincsenek nekrofil hajlamaim ;)

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a mesék sem így kezdődnek. Hanem a hol volt, hol nem volt résszel. Nos, emlékeztek még az előző bejegyzésből a Metálkirálylányra? Nos, történt egy szép tavaszi délután, hogy a népes királyi család úgy döntött összeül és együtt töltik el ezt a csodaszép szombati napot. A Metálkirálylány a szokott módon 2-kor felbuszozott, bár most nem várta ott a Herceg ölelésre tárt karokkal... Ott volt viszont a buszvégen imádott kishúga, anyucicce, apukája, meg a bátyjai. Hosszas vitatkozás után (még mindig nem értem, miért volt zárva a bérletvevő hely.. ekkora ünnep lenne már?) eldöntötték, hogy a Gladiátorhoz közeli játszótérre mennek, csak úgy, mert az trendi. Igen ám, csakhogy leledzett ott egy csomó, királyinak cseppet sem mondható méhecske, akik túlzottan nagy érdeklődést mutattak a királylány iránt >.< De nem ez a lényeg. Hanem az odafelé vezető út.
Mentek, mendegéltek, amikoris farkasüvöltés hallatszott a Királylány zsebe felől. Sms. A Hercegtől. Egy óra múlva itt lesznek. Hát eljönnek mégis, juppí, juppí^^ (Látod, Melinda? Nem lett igazad...) A Királylány felhívta, hogy tudassa vele aktuális helyzetét (mint vmi GPS komolyan :D) amikoris a drága, imádott hím közölte, hogy ők hivatalosak szalonnasütésre a kilátóhoz. WTF?! Némi könyörgés után azonban úgy döntöttek, hozzánk fognak csatlakozni. Időközben befutott Csibés Kishúg is és együtt vegetálták el az érkezésig hátralévő 1 órát. Aztán miért is döntöttek úgy, hogy kimennek eléjük? Nem fontos. Útközben Csibés Kishúg telefont kapott a Hercegtől miszerint az egyik királyi élelmiszerbeszerző-hely mögötti parkosított területen (magyarul a kis Tesco mögött) várják őket. No, úticél megváltoztat, odamenetel, az aluljárótől remegő lábakkal és repeső szívvel. És igen. Végre ismét megpillantotta a Herceget.

Talán véletlen volt, talán nem, hogy éppen hozzá ment oda először. Annyi bizonyos, hogy olyan.. olyan... így utólag nagyon nehéz rá szavakat találni, hogyan mondta, milyen hangsúllyal ejtette ki azt a 'Szia'-t. Pedig abban a pillanatban a Királylány el tudott volna olvadni. Ott helyben eggyé válni a földdel... Ez tűnt akkor a legjobb ötletnek. A Herceg tetézte ezt még azzal, hogy átpakolta cuccait megilletődött főhősnőnk mellé és kialvatlanul, másnaposan, de huncut szemmel pillantottak néha-néha egymásra.
És akkor a Metálkirálylánynak eszébe jutott, hogy hiszen ő hozott Milka csokit. Olyan hosszú vékony lapocskát, amiből sok van egy dobozban. Tegnap este az összeset beleszórta egy zacskóba, hogy örömet szerezzen a családjának vele.^^ Na most, tudni kell főhősnőnkről, hogy egy kicsit kétbalkezes. Azaz nem kicsit. Nagyon. És amikor ismét hozzá került vissza a csokis zacsi, kecsesen át akarta passzolni azt a mellette ülő, éppen alvó (?) Herceg ölébe. Csakhogy sikeresen fejbetalálta vele o.O A jó hír: Hercegünk egyből odafigyelt rá és megköszönte a csokit. A rossz: nem ismerős ez a szitu egy kicsit? De ja vu-m van... Arra vagyok ítélve, hogy a bénázásaimmal vonjam magamra a figyelmet?
Szóval ezután az újabb rendkívül sikeres magánakció után (komolyan, a tegnapi remegő hangú-lábú telefonálást már meg sem említem... Mit meg nem tesz az ember a kishúga kedvéért...:)) hőseink visszatértek a fáradt, mondatról mondtra haladó beszélgetésre. Pedig ismét rámtört az az érzés, hogy annyi mindent szeretnék mondani neki... De valamiért nem megy...
És akkor beütött a mennykő. Megérkezett ugyanis Stan és Pan. Vagyis a Szőke és a Kövér. (a rendes nevüket nem voltam képes megjegyezni...) és közölték hímeinkkel, hogy itt lenne az ideje indulni. Azazhogy negyed órára becsatlakoztak vadászni, csak aztán sürgették az indulást. -.-" Tök rossz volt, mert a Herceg mindig azt írta, milyen jó lesz ha ismét találkoznak (mocskos 2 hét ugyebár...) most meg képes lenne ott hagyni őt egy szó nélkül... Legalábbis úgy nézett ki. Aztán Kishúg Királyfija (a Herceg az enyém!) elbúcsúzott, így a Megváltóra kísértetiesen hasonlító hímnek (választékos fogalmazás...) is eszébe jutott a duzzogó Metálkirálylány. Képes volt úgy odajönni, hogy ne morcizzak, hamarosan látjuk egymást. Kedvem lett volna rávágni, hogy ja, megint ennyi időre?! de inkább próbáltam visszafogni magam. Szokásos 4 puszi, rácsimpaszkodós ölelés, és valahogy... olyan erővel szorított magához... Nem úgy mint a múltkor.. Akkor csak egy futó ölelés volt. Most pedig ott állt a Királylány a féligrózsaszín tornacipőjében, lábujjhegyen a Herceg ölelésében, annyira kapaszkodva, hogy majdnem felborultak.

És elmentek. Hősnőnk pedig ismét elfoglalta a durcipozíciót. Ahogy Kishúg is. Ugyanis Királyfink (aki nem összekeverendő Herceggel... mert a kavarás rossz, ugye Anyucicc?) úgy kedvesen elintézte ezt a szegény szerelmes nőszemélyt. Ugyanis ez a félórás szösszenet volt a szemében a beígért találkozás. Na, köszönöm szépen az ilyet. Az idősebb, de korántsem tapasztaltabb (ugye-ugye, Hugiii be sem szóltál egyszer sem erre utalva...) nővér őszintén átérezte, mivel küszködik testvére, ám segíteni nem tudott rajta. Hiába érezte magát rosszul, nem lett volna képes bántani a Herceget. Hiába, ha egyszer övé a kedves és aranyos ember szerepe a családban... Meg ugye az a jó szíve...
Szóval volt összeborulás, hímszidás, további telefonok, Turulra felintegetés, kis Tescoban keksz- és gofrivásárlás (hiába... nőnek születtünk...) Csibés Kishúg és Ragadozó István (emlékeztek? a jóseggűzős...) kapcsolatának helyzeti tényfeltárása (egybkt István kicseszett jó beszélgetőpartner...) meg hasonlók. Elmentek és onnantól meghalt a hangulat. De komolyan. Olyan űrt hagytak maguk maguk után, amit igen nehéz lett volna betölteni. Most sem találom a helyem és várom, hogy feljöjjön MSN-re vagy valami, pedig tudom, hogy nem fog... Ajj, mikor lesz már jövő hétvége? >.<
Remélem, minden rendben lesz, Hugiékkal is meg az én házam táján is. Magamra sem ismerek, komolyan... Hogy valaki ennyire hiányozzon...

"You do something to me, that I can't explain... So, would I be out of line if I said I miss you?" Akkora igazságok vannak ebben a dalban... És olyan nagyon szép *.*
Hát ennyi lett volna mára. További szép szünetet és jó álmodozást minden kedves Állandó Olvasómnak! És persze ne felejtsetek el drukkolni nekem, hogy a végén minden jóra forduljon mint az igazi tündérmesékben :)
Millió (vagy legyen 4?^^) puszi:
Abbykétek

UI: Elnézést, hogy ma nem volt napi Abby rovat, de legyetek tekintettel az állapotomra...:$
UUI: Boldog nyulat mindenkinek!^^ (ezt is vajh ki mondta...)

UUUI: Volt húsvéti csibetalálkozó, 2 szem csibével, a Hercegével és az enyémmel. Bejött neki, hogy szegény Peti csompi egy kicsit :D^^