Tuhkimo ( ajanmukainen juoni )

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi metálkirálylány.

Igazából élete első bálja csak bonyodalmat szült, szóval inkább lemondott az ehhez hasonló úri murikról. Azonban egy udvari rendezvényen meglátta Őt. A Herceget. Így, nagybetűvel.

(bájos, mennyire nem hasonlít...)
Ügyetlenkedéseivel rövid időn belül sikerült magára vonnia a Herceg figyelmét, modern mese lévén rengeteget MSN-eztek (a királylány ilyenkor naaagyon boldog volt^^) és kiderült, hogy ismét látni fogják egymást. A királylány útját aznap kiöntött üvegek, elrontott PIN-kódok kísérték és nem is lehetett volna boldogabb, mint abban a pillanatban mikor meglátta a kitárt karú Herceget a busz hátuljában.
Elveszett. Végleg.
Olyan boldog volt aznap délután mint már nagyon régen. Tudni, hogy ott ül mellette, érzi az illatát és beszélget vele (ó, igen Vele!) több volt mint amiről álmodni mert. Hogy miatta ott hagyta a haveri körét, hülyét csinált magából egy ceruzával... Nem, ez túl szép, hogy igaz legyen. Azok a meseszép szemek... Az a kimondhatatlan üresség, melyet rövidebb-hosszabb távollétei alatt érzett... Elment volna vele a világ végére is. Ehelyett és a fényűző bálterem helyett egy kisvárosi söröző jutott osztályrészül. Kit érdekelt? Úgy érezte, amíg mindig ott ül mellette és rá figyel, nem történhet semmi rossz. ("Nekem nem árt semmi két karod ha átfon...")
És akkor a királylánynak haza kellett mennie. Mert ha az idő lejár, visszaváltozik egyszerű tanyasi libává. Akkor a Herceg ránézett, mosolygott: Ugyan már. A tanyasi a legjobb.

Visszafelé (ami persze az utolsó pillanatban derült ki, hogy nem egyedül megy vissza) számot cseréltek és megvolt a klasszikus Hamupipőkés elhagyós jelenet is. Mivel ez egy modern mese melynek hősei metálosok és bakancsot hordanak üvegcipő helyett, kivételesen egy piros alkoholos filc pottyant a földre. Csakhogy ezt a Herceg azonnal megtalálta és visszaszolgáltatta a tulajdonosának. De a lényeg, hogy tündérmesébe illő volt. :)
Azután egy rövid palotamustra után (nevezzük halandó néven plázának) szomorú búcsút vettek egymástól. 4 nagy puszi és gondolj arra királylány, hogy az a 2 hét milyen gyorsan eltelik. Na ja. Vagy nem.
Hiányzol Herceg. Írtam neked verset. Az illatod még itt van velem és remélem, nemsokára te is itt leszel. És persze boldog vége lesz a mesének. Olyan igazi királylányos. :)

Ez meg napi videó nektek, mert ezt mindig annyira szerettem^^

Igazából tök aranyos kis modern Hamupipőke történet, most is ezt nézem épp, aztán betolok vmi vacsit és megnézem, lesz-e ma Herceg a gép előtt! :)
Legyetek szerelmesek és élvezzétek az életet:
Most már hivatalosan is Abbyke^^